Öröm a köbön

S.: A díjat - amelyhez ezúton is gratulálunk - névnapodon, anyaszínházadban “hazai pályán” vehetted át. Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy a közönségtől te kaptad a legtöbb voksot?

M. Á. Zs.: Először nem tudtam megszólalni. A díjátadás előtt felkészítettek arra, ha a legjobb 12-be bekerülünk, a színpadon beszélni kell. Hihetetlen frappáns válaszokat találtam ki, de a nevek felsorolása közben azt gondoltam, - mivel utolsónak szólítottak - hogy kimaradok a győztesek közül. Mikor meghallottam, hogy Nyíregyházát és 1989-et említik, letaglózva éreztem magam, a színpadra kerülésem fizikai fájdalmat okozott. Ott kellett volna megköszönnöm mindenkinek - amit most szeretnék megtenni - aki a díjhoz hozzásegített, de leblokkoltam!

S.: Győzelmedet a West Side Story Riffje, a Mozart! címszerepe és a Rómeó és Júlia Benvolioja hozta meg számodra. Melyik alakításod áll legközelebb a szívedhez?

M. Á. Zs.: A Mozart! életem szerepe. Sok párhuzam van saját életem és a figura között. 1997-ben volt egy színházi balesetem, melynek következtében elveszítettem a bal vesémet. Ettől kezdve a dolgok átértékelődtek és furcsa világnézetemet azóta sem mindenki érti meg. Nekem is sikerült az életben egy olyan társat találni, mint a nagy zeneszerzőnek - nem Constanza, Erika!

S.: Ez az év a 15-ös szám bűvöletében telik. Ennyi idős korodban kezdted a színészetet éppen 15 esztendeje és játékunkban is ez a sorszám volt a tiéd.

M. Á. Zs.: A 15-ös eddig nem volt a szerencseszámom, de a jövőben odafigyelek rá! Éppen most töltöttem be a harmincadik életévemet és 2*15=30!

S.: Lépjünk picit vissza az időben, Nyíregyházán 13 szezont töltöttél. Milyen emlékeket és szerepeket hagytál ott?

M. Á. Zs.: Igazából sohasem hagytam el Nyíregyházát, - a mai napig is játszom ott - az első szerelmét az ember nem felejti el. Thália “mérges csókját” is itt kaptam meg. Jó szívvel emlékszem vissza a Légy jó mindhalálig! Török János, a Körmagyar fiatal elvtárs és a Csókos asszony Dorozsmai Pista szerepére.

S.: A Budapesti Operettszínház kizárólag zenés darabokat mutat be. Hol tanultál énekelni, és hogyan kerültél a társulathoz?

M. Á. Zs.: A rehabilitációm alatt Toldy Máriánál tanultam énekelni. Előtte csak prózai szerepeket játszottam, a diplomám is prózai. 2002-ben Kerényi Miklós Gábor igazgató úr invitálására kerültem ide. Évekkel ezelőtt látott a Jézus Krisztus Szupersztárban és az ő javaslatára kaptam meg a West Side Story Riff szerepét. Innentől kezdve beindult az Operettszínház-i lavina!

S.: Régen, az előadások után fiatal lányok tolongtak a művészbejáró előtt/ autogramra és a játszó személyekre “vadászva”. Létezik még ilyen a Mozsár utcai bejáratnál?

M. Á. Zs.: Igen, sokszor virággal és kisebb-nagyobb ajándékkal kedveskednek. Ez azért is esik jól, mert szerepeim után visszajelzést kapok. Kifejezetten jó érzés és soha nem tolakodóan teszik.

S.: A Rómeó és Júlia - a nagy közönségsiker ellenére - az ítészektől kapott hideget-meleget. Mennyire bánt ez téged, illetve olvasol egyáltalán kritikát?

M. Á. Zs.: Gyakran olvasok mindenféle kritikát. Az ítészeknek az a dolguk, hogy bírálják az előadást, a színészeknek pedig legjobb tudásuk szerint kell megvalósítaniuk a rendező koncepcióját. A személyeskedő, öncélú kritizálások zavarnak, de az én lelkiismeretem tiszta marad - nem anyázok-!

S.: A színészlexikonban korábbi szerepeid mellett az vagyon írva, hogy szinkronizálsz is. Jut időd még erre?

M. Á. Zs.: A szinkronizálás terén még gyermekcipőben járok. Ez is egy szakma, még messze nem vagyok benne profi, de amikor tehetem, gyakorlom.

S.: Április 30-án a Súgó Raktárszínházban Michael John LaChiusa: Helló! Igen? (Hello again) c. zenés játékának premierje lesz. Az eredeti darabot Arthur Schnitler írta és Körbe-körbe (Körtánc) címmel több színházunk is bemutatta. Itt a katona szerepe vár rád.

M. Á. Zs.: Óriási öröm volt számomra Böhm György rendező felkérése, hiszen a darab magyar változatában Nyíregyházán már játszottam. A szereplőgárda felvillanyoz, a munka igazi kihívás egy új rendezővel. Az egész előadás egy erotikus tánc!