ha valaki alkot és merész,

ha álmokat sző valósággá

egy láthatatlan kéz,

ott lélek lesz, érzés…

Ha valaki művész,

a színpadon szélvész zúdul át,

villámot szór a festett ég,

Isten szól hozzád…

Egy igazi művész…

Ki egy személyben

Jágó és Mór,

Vronszkij és ifjú Jimmy

Porter,

Lear és Willy Loman,

Antonius, Doctor Zsivago!

És te ott lent kiálts bűnöst,

vagy sírj,

ha a gillotinhoz lép

a bátor Danton,

nevess a jó Falstaffon,

s Liliom álmaival szállj

az ég felé…

Én hadd legyek művész,

ki gyémántként

szórja majd eléd,

a titkot, a csodát,

mit senki más,

soha nem mondott el még…

Nézd, a függöny nyitva már,

s nézőtér sötét,

felragyog a fény,

most jövök én!

…És akarom, hogy mindent

játsszak majd,

mit csak nekem írt

Shakespeare és Schiller,

Brecht és Harold Pinter,

Szophoklész, Eugene O’Neill!

Hogy azt mondhassák rám,

ez ám – színész!

Egy ifjú Jason Robards,

sőt – De Niro!

Minden terhet bíró,

felkészült, érett,

százarcú drámahős!

Én hadd legyek művész…

Én hadd legyek művész…

Egy igazi művész!

Kórussal:

Még százezernyi út vár rád,

hogy célba érj,

hogy művész légy.

Művész, művész, művész,

művész, művész, művész,

művész, művész, művész.